A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme

"Az eddig elmondottakat abban foglalhatjuk össze, hogy az evilági protestáns aszkézis teljes erejével ellene működött a birtoklás természetes élvezetének, leszűkítette a fogyasztást s főként a luxusfogyasztást. Ezzel szemben olyan lélektani hatása volt, hogy megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, s úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta azt, hanem (az ábrázolt módon) kifejezetten az isteni akaratot láttatta benne. Az érzékiség és a külső javakhoz való ragaszkodás elleni harc nem a racionális szerzés, hanem a birtokolt javak irracionális használata ellen irányult — a puritánok mellett éppen ezt tanúsítja a kvékerek nagy apologétája, Barclay is. Ez azonban mindenekelőtt a luxus kárhozatos, hivalkodó formáinak teremtett istenítésekként való tiszteletét jelentette — s ez volt jellemző a feudális érzékre – az Isten által megkívánt, s az egyének, valamint az összesség életcéljait szolgáló racionális és hasznos alkalmazás helyett. Ez az aszkézis nem önsanyargatást kívánt a birtokosoktól, hanem azt, hogy birtoktárgyaikat szükséges és gyakorlati módon hasznos javakra fordítsák." (Max Weber, 270-272.)