A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus...

"Mi azonban talán értékelhetjük ezt a populista retorikát, amelynek legalább annyi az érdeme, hogy felhívja a figyelmünket minden fent felsorolt posztmodernizmus egyik alapvető jellemvonására: nevezetesen arra, hogy elmosódik bennük a régebbi (alapvetően érett modernista) határ a magas kultúra és az úgynevezett tömeg- vagy kommersz kultúra között, és új típusú szövegek jönnek létre, amelyeket áthatnak annak a kultúraiparnak a formái, kategóriái és tartalmai, amelyet olyan szenvedélyesen tagadott meg a modern minden ideológusa, Leavistől és az amerikai Új Kritikától kezdve egészen Adornóig és a frankfurti iskoláig. A posztmodernizmusokat valójában éppen ez az egész "lealacsonyult" tájkép nyűgözte le: a bóvli és a giccs, a tévésorozatok és a Reader's Digest-kultúra, a reklámok és a motelek, a késő esti beszélgetős műsorok és a hollywoodi B-kategóriás filmek, az úgynevezett para-irodalom annak repülőtéri ponyva kategóriáival, amilyen a horror és a romantika, a népszerű életrajzok, a krimik és a sci-fi vagy a fantasy regény — ezeket az anyagokat ma már nem csupán egyszerűen "idézik", ahogy Joyce vagy Mahler tette volna, hanem saját lényegükbe illesztik bele." (Jameson)