A tiszta ész kritikája

"Ha mármost [az értelem] általánosságban meg kívánná mutatni, miként kell valamit alárendelni e szabályoknak, azaz eldönteni, hogy az a valami egy szabály alá tartozik-e vagy sem, ez nem történhetnék meg másként, mint egy újabb szabály segítségével. Ez azonban, éppen azért, mert szabály, ismét csak megkívánja az ítélőerő útmutatását; amiből látható, hogy az értelem képes ugyan szabályokból tanulni és szabályokkal felszerelkezni, az ítélőerő azonban sajátos tehetség, melyet csak gyakorolni lehet, megtanulni nem. Ezért aztán az ítélőerő a legsajátabb alkotóeleme az úgynevezett természetes észnek, s hiányát semmiféle iskoláztatás nem pótolhatja. Mert az iskola a korlátolt értelembe is tetszőleges mennyiségű, másoktól kölcsönzött szabályt sulykolhat, de a szabályok helyes használatának tehetsége benne kell rejtezzék magában a tanítványban, és ha hiányzik a természet ezen adománya, úgy hiába írnak elő a növendéknek e célból mindenféle szabályokat: nem lesz rá biztosíték, hogy nem fogja helytelenül használni őket." (Kant)