Gondoljátok meg, proletárok I.

"Egyrészt úgy véli, képes különbséget tenni tisztes és nem tisztes szegénység, a tisztes szegénység és a lumpenproletariátus magaviselete között. Az bizonyos, hogy a szegénységnek különböző fokozatai vannak, és az is hogy a szegénység tényére az egyes emberek és az egyes családok különbözőképpen reagálnak. Ahelyett, hogy a lehetséges reagálási módokat sorra vennénk, egyszerűbb felállítani egy erkölcsi normát: nem szégyen a szegénység. A foltozott kabát, a bestoppolt harisnya, a megvarrt ing rendjén való. Szégyen az, ha a nadrág lyukas, az ing szakadt és koszos stb. Az előbbi a tisztes szegényeket jellemzi, az utóbbi a lumpenproletárokat. A tisztes szegények körében az anya és apa szeretettel gondozza a gyermekeit, akik tisztelik a szüleiket, este közösen imádkoznak lefekvés előtt, míg a lumpenproletárok esetében szeretetről, kölcsönös gyöngédségről nincs szó. A tisztes szegény családok egyfajta idillben élnek, még — akkor is, ha a szülők halálra dolgozzák magukat, csak hogy megszerezzék a betevőt a kicsinyeknek, s a züllött lumpencsaládok élete maga a pokol. Aki így gondolkodik, az csak madártávlatból ismeri a nehéz körülmények között élő emberek világát. Úgy gondolja, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér." (Tverdota György)