Olvasónapló

"A kommunizmus egyenlősítő projektjének legfőbb célját, a kétkezi és szellemi munka elválasztásának a megszüntetését, az embereket egymástól elválasztó legfőbb törés betemetését nem lehet „biztosítani”, mert – bár a halhatatlan szavak szerint „minden ember egyenlőnek születik”, az, hogy „mégis mindenütt láncokat visel”, nem múlasztható el puszta szóval, felülről, azaz – ezt nem biztosítani, hanem kivívni kell: politikai, pedagógiai, kulturális, morális, filozófiai leleményt, akár virtuozitást igényel: intervenciót, militáns dekonstrukciót, életformák forradalmát. Ismeretes, hogy a valódi önkormányzatiság megvalósítása érdekében kell(ett volna) elhalnia az összes államnak és minden képviseletiségnek; ezt követelték – Lenin ellen – már a kronstadti lázadók 1921-ben, de ennek helyreállítására tett kétségbeesett kísérletet a nálunk máig zavarosan félreértett Mao is a kulturális forradalommal." (Sipos B., 47)

"Soha nem írnék gimnáziumi tankönyvet, mert nem értek hozzá, de nem győzök csodálkozni azon, hogy a középiskolai történelemtankönyvekben szerepelnek a várjobbágyok. Nálam nagyobb barátja nemigen van Magyarországon a várjobbágyoknak, hiszen ebből írtam a kandidátusi disszertációmat, ez indított el az akadémiai pályámon, de hogy mit keresnek a középiskolai tankönyvekben, azt nem értem. Nem hiszem, hogy érdekelne a történelem, ha a mai tankönyvekből kellene tanulnom." (Zsoldos Attila, Mozgó Világ, 2025/6. 37.) 25-37. Balázs Zsuzsanna interjúja.

"Hegel már önképzésről beszél, amikor az önmagunk iránti kötelességek kanti gondolatához kapcsolódik. Wilhelm von Humboldtnál pedig már nem a kultúra és a tehetségek iskolai vagy egyéb kiképzését jelenti, hanem azt az érzéket, annak az érzéknek a kiképezését, amellyel el tudunk tekinteni ítéleteinkben saját magunktól és ezzel az általánoshoz vagy közöshöz való felemelkedést véghez tudjuk vinni." (Balassa, 58)

"Ennek révén a Bildung a 18. század második felében a veleszületett emberi hajlamok és képességek belülről irányított fejlődéseként, a természetadta partikuláris egyén érett erkölcsű személyiséggé való alakításaként értelmezett önművelés pedagógiai folyamatának értelmét kapta." (Márkus, 24) Márkus: Kultúra és modernitás

"Az elkötelezettség, a kontroll és a kihívás ellentétéről elmélkedve, az intrinzik motivációhoz az elidegenedést lehet mellérendelni. Ha érdektelenséget érzünk (elkötelezettség helyett), ha erőtlennek (kontrolláló helyett) és fenyegetettnek (kihívás helyett) érezzük magunkat, akkor élünk át elidegenedést." (Maddi, Hoover, Kobasa, 164)

"Az intrinzik motivált explorációs viselkedésnek valószínűleg mégis jelentős túlélési értéke van azáltal, hogy növeli a szervezet információ készletét a környezetéről (BARNETT, 1958; FOWLER, 1965; McCALL , 1974)." (Maddi, Hoover, Kobasa, 162) Az emberi motiváció II.