Olvasónapló

"– Aki a pénzt adja, a maga szája íze szerint való árut követelhet. – Bizonyos fokig; de a nagyközönség megérdemli, hogy becsülje az ember; hogy ne bánjék vele úgy, mint gyerekekkel, akiktől elszedi a pénzt. Keltsük föl benne lassanként a jó érzést s a jó ízlést, akkor majd kettős gyönyörűséggel hozza ide a pénzét, mert értelme, sőt józan esze sem tehet semmi szemrehányást. Lehet hízelegni neki, mint egy szeretett gyermeknek; hízelegni, hogy megjavítsuk, hogy később felvilágosítsuk: de nem úgy, mint valami előkelő és gazdag embernek, hogy állandósítsuk azt a tévedését, amit kihasználunk." (Goethe, 285)

"A szellemi termelés természete ráadásul – ellentétben az anyagi termelés szerkezetével – nem hierarchikus; szerkezete inkább viszonyok hálóját formázza, (amelyben ha hierarchiák kialakulnak is, azok gyakran kölcsönös hierarchiák, még ha nem is feltétlenül szimmetrikusak), így a szellemi termelés kevésbé nyom a hierarchikus egyenlőtlenségek felé, mint a termelés hagyományos formái." (Kapitányék, epub)

"Ám bármely szülő vagy nevelő tanúsíthatja: e segítő szándékok a „megsegítettek” szempontjából gyakran egyáltalán nem segítségnek (olykor kifejezetten akadályozónak) látszanak. Kiderül, hogy ami az „ő szempontjukból” a legkedvezőbbnek látszott, legfeljebb a mi szempontunkból a legkedvezőbb (és az se mindig), mindenesetre az ő valóságos szempontjuk más {905}. Más esetek azonban sikeresnek bizonyulnak (s itt sikeresnek nem azt nevezzük, amikor a „megsegített” ugyan megtesz mindent annak irányában, ami felé tereljük, csak éppen nem „boldog” tőle; csak éppen nem érzi magát szabadabbnak…). Amikor a (humánus) „segítség” sikeres, ez azáltal lehetséges, hogy sikerült valóban a „megsegítettek szempontjából” építkezni; ráépíteni a bennük eleve meglévő potenciákra, a megvalósulásra váró, „késszé lenni” készülő késztetésekre; az egymásra épülő ismeretek, tudások, képességek sorát sikerült a már korábban beindult irányban tovább építeni {906}; s ami a leglényegesebb, a módosulás végeredménye m...

"Ha – Heidegger gondolatmenetét folytatva – nem társadalomtörténeti szempontból {890} vetjük föl azt a kérdést, hogy miként lehetséges, hogy a szellem a „rossz” forrásává válik, hanem filozófiai-antropológiai síkon, akkor azt mondhatjuk, hogy a szellem működése gyakran azáltal válik „rossz” eszközzé, hogy egyfajta (szervetlen) funkcionalizmus szolgálatába állítják. Az ember a világ működéseinek megfigyelése során működéstörvényeket állapít meg, s ezekből funkciókat absztrahál: megállapítja, hogy a fák gyökerének, az emberi májnak, stb. mi (minden) a lényegi funkciója. Ezen absztrakciók segítségével lesz képes beavatkozni a természet működésébe; funkciók ellátására hoz létre szerszámokat, és egész szellemi termelése is erre a funkcionális szemléletre épül: minden innováció – legyen az technikai–technológiai vagy társadalmi innováció valamely funkció (jobb) ellátására irányul. Csakhogy ez a funkcionalista szemlélet (a mennyiségi gondolkodás korábban említett jelentőségéhez hason...

"...«a cogito saját subjectum helyzetébe vetett bizonyosságával szemben, azaz az eredendő kérdezés hiányával, a tudományos módszertannal, a nivellálással, a mennyiség, a kiterjedés és a szám uralmával szemben» való meghátrálás az, «ami Heidegger szemében a szellemet önnön trónfosztása változatos formáiban kísértő rosszat jelenti». (Derrida, 1995, pp. 89-90). Vagyis a minőségi szemlélet behódolása a mennyiséginek. Ez nem is lehet másként, hiszen a «minőség»-fogalom egyik tartalma éppen a jó és rossz közötti megkülönböztetés. A «rossz» úgy lehet úrrá a szellemen, a szellem úgy lehet a rossz forrásává, ha objektív vagy szubjektív okokból nem tudja a minőségelvet (és ezzel a «szellem hatalmát») érvényesíteni." (Kapitányék, 327)

"A «szellemi ember» időleges független felülemelkedése az osztályérdekeken ily módon általános társadalmi állapottá válhat. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az emberek megszűnnek partikuláris érdekeket képviselni, hiszen a Nem egyénekben-létezése azt is jelenti, hogy az emberegyén nem tud partikuláris érdekeitől teljesen függetlenedni, és erre nincs is szükség; a fentiek csak azt jelentik, hogy a partikuláris érdekek «osztályérdekké» szerveződése szűnhet meg, vagyis az a történelmi gyakorlat, hogy a Nem érdekeit elkülönülő osztályok érdekein keresztül lehet csak időlegesen biztosítani.)" (Kapitányék, epub)