Posts

Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi...

"A valóságban ugyanis éles ellentét van egy olyan feltételezett oktatás között, amelyet az a szándék vezérelne, hogy — állandó és módszeres magyarázat révén — a minimumra csökkentse a kóddal kapcsolatos félreértéseket, és azon oktatási módok között, amelyek mentesíthetik magukat az üzenet kódjának tételes megtanításától, mert — valamiféle alapvető hallgatólagos megegyezés folytán — csakis olyan közönséghez szólnak, amelyet az észrevétlen familiarizáció már jó előre fölkészített a hallgatólagos célzások megértésére. Az a pedagógiai munka tehát, amelyet kifejezetten az az igény irányítana, hogy módszeresen növelje hatásfokát, tudatosan törekedne arra, hogy csökkentse az üzenetkibocsátás szintje és a befogadás szintje közötti távolságot. Ezt többféleképpen valósíthatja mez: vagy úgy, hogy oly módon emeli a befogadás szintjét, hogy az üzenettel együtt az üzenet megfejtésének kódját is a befogadó rendelkezésére bocsátja, mégpedig olyan kifejezésformában (szóban, írásban vagy mozdulatok...

Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi...

"...a pedagógiai tevékenységnek sohasem csak egy tartalmat kell átadnia, hanem el kell fogadtatnia e tartalom értékét is." (Bourdieu, 30)

Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi...

"Az előkelő távolságtartás, a mértéktartó fesztelenség és a mesterkélt természetesség alkotják minden nagyvilági kód lényegét, s mindez élesen szemben áll a népnyelv kifejező erejével és expresszionizmusával, amely olyasmiben nyilvánul meg, hogy ez a nyelv előszeretettel ugrik át egyik egyedi esetről a másikra, az illusztrációról a parabolára, nem szereti a patetikus előadásmódot vagy az érzelmek dagályosságát, kedveli a csúfolódást, a jókedvet és a malacságokat. E sajátosságok azon osztályok létezési formáit és beszédmódját jellemzik, amelyek sohasem rendelkeznek teljesen azokkal a társadalmi feltételekkel, amelyeknek alapján különbséget tehetnek az objektív lejegyzés és a szubjektív megjegyzés között, vagy a látott tárgy és aközött, ami a látott tárgyból a választott nézőpontnak tudható be." (Bourdieu, 20)

A pénz filozófiája

"...a tartalmilag szubjektív elemek kölcsönös egymáshoz viszonyulásuk formájában szert tehetnek arra, vagy jelenthetik azt, amit objektivitásnak nevezünk." (Simmel, 100)

A pénz filozófiája

"Kétségtelen, hogy bármely tétel igazsága csak olyan kritériumok alapján ismerhető fel, amelyek eleve biztosak, általánosak, s túlnyúlnak az egyedin; ezek a kritériumok korlátozódhatnak egyes területekre, s legitimációjukat meríthetik náluk is magasabb kritériumokból; ily módon ismeretek sora épül egymásra, melyek mindegyike csak valamilyen másik ismeretet feltételezve érvényes. Csakhogy egy ilyen sornak, hogy ne a levegőben lebegjen, sőt egyáltalán hogy lehetséges lehessen, valahol kell lennie egy végső alapjának, egy olyan legmagasabb rendű instanciának, amely igazolja az összes többi tagot, miközben maga nem szorul ilyen igazolásra. Ebbe a sémába kell betagozódnia tényleges megismerésünknek, ez a séma köti hozzá e megismerés minden feltételtől függő és viszonylagos elemét immár nem feltételtől függő tudáshoz. Csakhogy azt sohasem tudhatjuk meg, mi is lenne ez az abszolút ismeret." (Simmel, 84)

A pénz filozófiája

"...igen gyakran azért vélünk szeretni valakit, mert bizonyos tulajdonságokat lelünk fel benne — miközben pedig csakis azért ruházzuk fel ilyenekkel, mert szeretjük; vagy amikor erkölcsi parancsokat vezetünk le vallási dogmákból, jóllehet valójában azért hiszünk az utóbbiakban, mert az előbbiek élnek bennünk." (Simmel,  69)

A pénz filozófiája

"Ahol szeretetet cserélünk szeretetre, az ebben megnyilvánuló belső energiával egyébként nem tudnánk mit kezdeni; ha odaadjuk, semmiféle hasznot nem áldozunk fel – a ténykedés külső következményeitől most eltekintve; amikor a társalgásban szellemi tartalmakat osztunk meg, ettől még ezek nem csökkennek; amikor környezetünknek személyiségünk képét kínáljuk fel, miközben a többiekét befogadjuk, akkor ebben a cserében semmivel sem fogjuk kevésbé birtokolni önmagunkat. Mindezen csereaktusokban az értéknövekedés nem a nyereség és a veszteség beszámításával keletkezik; az egyes felek hozzájárulása vagy teljesen túl van ezen az ellentéten, vagy már önmagában az is nyereség, hogy egyáltalán áldozatot hozhatunk, így a viszonzást – annak ellenére, hogy mi magunk is adtunk – adományunk ellenére is meg nem szolgált ajándéknak érezzük. Ezzel szemben a gazdasági csere – érintsen bár anyagokat vagy munkát, illetve anyagba fektetett munkaerőt – mindig valamely másként is felhasználható jószág felá...