"Mindkét esetben arról van szó, hogy a megértő úgyszólván kivonja magát a megértés szituációjából. Ő maga elérhetetlen. Miközben a másik személy álláspontját eleve bekalkuláljuk abba, amit mondani akar, saját álláspontunkat biztonságba helyezzük azáltal, hogy megközelíthetetlenné tesszük. A történeti gondolkodás kialakulásánál láttuk, hogy az valóban végrehajtja ezt a kétértelmű átmenetet az eszköztől a célhoz, tehát céllá teszi azt, ami csak eszköz. A történetileg megértett szövegtől a szó szoros értelmében elragadja azt az igényét, hogy valami igazat mondjon. Úgy véli, hogy megért, amikor a hagyományt történeti álláspontról nézi, azaz belehelyezkedik a történeti szituációba, és megpróbálja rekonstruálni a történeti horizontot. Ha ezt tesszük, valójában elvileg lemondunk arról az igényről, hogy a hagyományban olyan igazságra bukkanjunk, amely a mi számunkra is érvényes és érthető. Ennyiben a másik másságának az ilyen elismerése, mely ezt a másságot objektív megismerés tárgyává te...