Olvasónapló

"A normalitás a neveléssel legyengített tébolyok (diszharmóniák) inperszonális harmóniáján, azaz egyensúlyán alapszik, az abnormálisnak tartott személyiségen egyetlen téboly uralkodik, amit a társadalom jelenlegi, relatíve primitív állapotában nem képes máshogy kezelni, mint kitaszítással, és ez a fejlemény, fájdalom, nem más, mint a kollektív kudarc látványos beismerése, barbár megünneplése, ha szabad így fogalmaznia." (Németh Gábor, Jelenkor, 2024/721.)

"Az «európaiságnak» tett engedmény már csak annyit jelentett, hogy a parlamentben végig kellett hallgatni a maroknyi ellenzék szónokait. Gyakorlatilag a parlament munkaidejének legnagyobb részét éppen ezek a felszólalások tették ki, míg a megingathatatlan többség főként szavazni tért be az ülésterembe." (Ormos, 454)